Megjelent a PEGAZUS című lovas újság 2017. februári számában
Amikor valaki lovarda építésére adja a fejét, összegyűjti azokat az adottságokat, tényezőket, lehetőségeket, amire mindenképpen szüksége lesz. Egy ilyen súlyú elhatározás nem egyik pillanatról a másikra születik, mégis előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a meghozott döntést később újraértékelnénk…
Amióta lovaspályák kialakításával foglalkozunk, többször is volt szerencsénk új építésű lovardákban pályák taposórétegét kialakítani. Az alábbi jegyzet néhány olyan, szerintem kevésbé szerencsés elemet említ a kialakítás rengeteg összetevője közül, amely mások számára is tanulságos lehet. Nem kifejezetten építészeti vagy szigorúan vett pénzügyi szempontokat veszek sorra, inkább figyelemfelkeltő szándékkal említenék néhány dolgot.
Az elhatározás megvalósulásához először is szükség van tervezői közreműködésre, akik átfogóan, vagy éppen a különböző szakipari részeknél részletesen és pontosan kitalálják, kiszámolják, megrajzolják, előkészítik a tényleges kivitelezést. Már itt óriásit lehet hibázni, hiszen ez a rész határoz meg minden további szükségletet, mint pl.: építészeti méretek és formák, környezethez igazodás, anyaghasználat, várható költségek, stb.
Ott lehet nagyon melléfogni, ha olyan tervező (csapat) kap bizalmat, aki esetleg:
- még soha, semmilyen közvetlen kapcsolatban nem állt lovakkal, lovardában, istállóban még nem járt
- itt akarja kiélni elfojtott vágyait, itt akarja megmutatni, hogy nála nincs jobb
- hidegen hagyja a környezet, a táj és annak adottságai, "üres papírra álmodja terveit"... Nyilvánvaló, hogy ilyen jellegű tervezői megbízást nem minden héten kap építész, tehát érthető, ha az elején esetleg valaki elengedi a fantáziáját. Vannak azonban olyan alapvető elvárások, melyek figyelmen kívül hagyása utólag már káros is lehet:
- sok problémát okozhat, ha olyan istállót terveznek, ahol télen, zárt nyílászárók mellett, néhány fokos mínuszok esetén is elfagyhat a lovak itatórendszere, mert nem tudják eléggé "kifűteni" a helyiséget...
- az sem szerencsés, ha mondjuk a csatornarendszernél "elfeledkeznek" arról, hogy egy patamosóból nemcsak samponos víz folyik el, hanem esetleg szilárd trágyát, szőrcsomókat vagy éppen széna/szalmaszálakat is el kellene vezetni rendszeres dugulások nélkül...
- utólag az is nehezen korrigálható, ha esetleg a bokszok esetében nem veszik figyelembe, hogy a mai sportlovak idejük nagyobb részét bezárva, unatkozva töltik, ezért néhányszor olyan felületeket, anyagokat terveznek, melyeket a "való világban" egész egyszerűen megrág, "eltüntet" a ló...
- találkoztam olyannal is, amikor lakott terület közelében, az ott meglévő közművek lovardába bevitele, ottani kialakítása azért került az átlagos sokszorosába, mert valami "magasabb szempontok" szerint az építész majdhogynem a telek legtávolabbi sarkára gondolta ki az épületeket...
- a fenntarthatóság sem utolsó szempont, sokszor bele sem gondol egy-egy tervező abba, hogy 10 év múlva a felhasznált anyagok, burkolatok hogyan fognak kinézni vagy mennyire lehet tisztán tartani, cserélni, javítani ezeket a mindennapokban.
- itt említeném meg saját szakterületemet is: Többször találkoztam már olyannal, amikor tényleges ismeretek hiányában a "gugli"-ból, innen-onnan összeszedett adatok alapján terveztek lovaspálya taposóréteget! Aztán vagy jó lett, vagy nem…
Nem árt tehát még az elején hozzáértő szakembert felkutatni, sok múlhat munkája minőségén!
Csak az első akadályon vagyunk túl a tervek elkészültével, ha ettől még nem rettent vissza az építtető, jöhet a kivitelezés. Itt ölt tényleges testet és válik kézzelfoghatóvá az addig csak papíron - vagy manapság már 3D-ben is- látott "fantázia".
Mielőtt megindulnának a földmunkagépek, hogy előkészítsék a szükséges felületeket, kiássák az alapokat, stb., pontosan ki kell mérni, ki kell jelölni a tényleges építési méreteket, magasságokat. Ezek adataiból lehet akár az épületek falainak vonalát, akár a karámok helyét vagy éppen a pályák felületi síkját kijelölni. Gyakran ilyenkor válik világossá, hogy bizony a fentebb emlegetett tervezői nemtörődömség (pl.: nem veszi figyelembe a környező terepadottságokat) azt eredményezi, hogy teljesen feleslegesen sok-sok száz köbméter földet kell megmozgatni (esetleg elszállítani) csak azért, hogy az a "design" alakuljon ki, amit gondoltak. Pénzügyileg nem biztos, hogy ez kifizetődő...
A földmunkák során válnak láthatóvá azok a felületek, melyekre az épületek, épített elemek kerülnek. A szükséges közművek árkait is ilyenkor kell kiásni és elkészíteni, amibe később vezetékek, csövek elhelyezése történik majd. Nagyon kevesen fordítanak kiemelkedő figyelmet erre a folyamatra, pedig sok, későbbi probléma megelőzhető lenne némi odafigyeléssel. (Olyan közműveket tegyünk egy árokba, melyeket az előírások is engednek és amennyire lehet egymástól elkülönítve, megfelelő védelemmel, alaposan megjelölve fektessük le azokat!). Gondoljunk arra, hogy a csatornacsövek (szennyvíz vagy csapadék) utólagos "hullámosodása" mit eredményezhet, és a hiba utólagos megtalálása, javítása is milyen kínkeserves és költséges!
Következhet a kiemelt talaj visszatöltése. Általánosan tapasztalható gyakorlat, hogy az árokásó-rakodó gépek végzik ezeket a munkákat, sokan elégségesnek gondolják, ha az árok megtöltése után 2-3 alkalommal, a gép kerekével végigjárják a nyomvonalat, mondván a gép súlya teljesen jól tömörít! A hibákat tovább lehet fokozni, ha nemcsak tiszta talajt töltenek vissza, hanem megpróbálják "eltüntetni" az építkezésen keletkező sittet, törmeléket, kifolyt betont, megázott és megkeményedett cementes zsákot, darabokra tört hőszigetelő anyagot. Ennek elfogadása alapvető hiba! A talajfélék egyedi fizikai tulajdonságai, de még az építkezés szezonális ideje is befolyásolja a végleges tömörödés folyamatát. Bizonyos talajtípusoknál a jelzett utólagos ülepedés még akár évekig is jelentkezhet! Azt tartom, hogy a víznél nincs jobb tömörítő "eszköz". Hatása előbb-utóbb jelentkezik a terepen akár direkt alkalmazzuk, akár a mindenkori csapadék mutatja meg idővel erejét!
Ez a témakör fontos szerepet játszik, mert a végleges, felszínen megjelenő elemek (utak- burkolatok, lovaspálya felület, füvesített zöldterület, stb.) alatt futó bármilyen árok nem kellő minőségű visszatöltése igen érdekes és jellegzetes hibákat mutat utólag!
Az épületalapok mellett is gondosan kell eljárni, hiszen itt még a víztelenítés is felmerülhet feladatként.
Akkor általában nincs különösebb gond, ha az épület padlószintje teljesen a környező terepsík fölött helyezkedik el. Gyakoribb probléma, ha lejtős területen készülnek épületek. Belátható, hogy a domb felőli oldalnál, a lejtőn lefolyó víz előbb-utóbb eléri az épületet is. Az pedig nem igazán szerencsés, ha az istállóban bokáig ér a víz egy nyári zivatar után… Amennyiben elég nagy terület áll rendelkezésre, az épülettől való el-lejtetéssel (az eredeti tereplejtéssel ellentétes irányú lejtés) egy ú.n. "mélyvonalon" vagy "övárokban" (az épülettől adott távolságra) el lehet vezetni a domb felől érkező felszíni csapadékot.
Sokszor előfordul azonban, hogy helyszűke miatt közvetlenül az épület mellől kell a talaj drénezésével elszivárogtatni a nedvességet. Az általános gyakorlat szerint kívül-belül bordás csöveket geotextiliába tekerve használnak, és osztályozott kavicsot raknak a csövek köré. Több mint 25 éves kivitelezői gyakorlatom tapasztalatai alapján ez (hosszabb távon) egyértelműen kudarc! Az idő meghaladta a fenti gyakorlatot, ma már léteznek modernebb anyagok, jobb megoldások. A nem megfelelő alapanyagok kiválasztása miatt sokszor okozhat fejtörést, hogy mi is lehet a valódi baj…(vizesednek az istálló falai, a lovas pályáról nem szivárog el a víz, befolyik az épületbe az elvezetni kívánt csapadék).
A jól alkalmazott geotextilia hasznos anyag. Lovaspályák taposórétegében ma már általánosan használt aprított formában, megfelelő arányban keverve a homokkal.
Sokszor előfordul, hogy a pályák rétegfelépítésnél felmerül, hogy egyes rétegek között miért nem használjuk a tekercses geotextiliát?! …“mert sokkal olcsóbb, mint a többi használható anyag...” Pályafutásom elején csináltam ilyet: geotextiliát terítettem, arra meg a homok taposóréteget - igaz csak kisebb felületen, aztán pedig egy év múlva kapkodtam ki onnan. A probléma ott jelentkezett, hogy a textil darabjai időnként felszínre kerültek, belebotlottak a lovak, és a víz megállt a felületen...
Sokszor szembesülök azzal a megrendelői elvárással is, hogy a pálya taposórétege legyen nagyon jó, legyen tökéletes vízelvezetése, de hagyjuk el a drén rendszert vagy éppen a teherhordó ágyazatot. Mondván,”jó helyi talaj vízelvezető képessége”! Erre csak azt tudom jelezni, hogy megfelelő alapok nélkül a felépítmény sem lesz sohasem jó, utólag toldozni-foltozni meg minek?!
Az eddig vázoltak csak néhány jellegzetes előkészítési, kivitelezési problémára világítottak rá. Nyilvánvaló, hogy a lovardatulajdonosok, lóápolók, bértartók, bérlovasok, szülők, oktatók más és más szempontok alapján ítélnek meg és várnak el dolgokat. Azt a bizonyos arany középutat, vagy ahogyan ma szokták mondani, Ár/Érték arányban lehető legmegfelelőbbet kialakítani/megépíteni és mindezt jól üzemeltetni is, nehéz és fáradságos történet, de nem lehetetlen! Tapasztalatok alapján az olcsóbb nem jobb, sőt gyakran többe kerül, mint az elsőre is, szakember által készített munka.
Raffai János
2017. január